A honlapunk 2012. elején megújult, minden friss tartalom az új oldalon érhető el a firesz.sk címen.
A 2012 előtti események mind ezen az oldalon láthatóak.

Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!

[Zsolt 96,1]

Evangelizációs alkalmak - Nt. Végh Tamás

Helyszín: 
Felsőpatonyi ref. templom
Időpont: 
p, 2010.04.16. - 18:30 - v, 2010.04.18. - 09:00

 

A Felsőpatonyi Református Egyházközség lelkésze és presbitériuma szeretettel hív és vár minden érdeklődőt felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül a tavaszi evangelizációs alkalmakra, melyekre 2010. április 16-18. között kerül sor a gyülekezet templomában.

Az evangelizációs szolgálatokat Nt. Végh Tamás, a Fasori Református Egyházközség lelkésze tartja Budapestről, esténként 18.30 órai kezdettel. Egyedül a vasárnapi alkalom kezdődik reggel 9.00 órától.

Evangelizáció a Róm 14,17 alapján

„HISZEN AZ ISTEN ORSZÁGA... IGAZSÁG, BÉKESSÉG

ÉS A SZENTLÉLEKBEN VALÓ ÖRÖM.”

Felsőpatony; 2010. április 16 – 18.

Április 16. (péntek), 18.30: AZ ISTEN ORSZÁGA - IGAZSÁG

 Április 17. (szombat), 18.30: AZ ISTEN ORSZÁGA - BÉKESSÉG

 Április 18. (vasárnap), 9.00: AZ ISTEN ORSZÁGA - ÖRÖM

 

 

Jézus a tanítványainak azon kérdésére, hogy hol van és mikor jön el az Isten országa, azt válaszolja, hogy az már közöttük (bennük) van. Vagyis az Isten országa nem csupán valami felhőkön túli misztikus hely egy másik dimenzióban, hanem olyan valami, ami a Krisztusban hívő emberre már itt kiárad. Itt éli az életét ezen a földön, de már tapasztalja egy új élet előszelét. Az Isten országa itt van közöttünk, de majd csak odaát, a földi élet befejezése után lesz teljessé. Az Isten országa már itt elkezdődik abban az emberben, aki hívő lesz. Mivel azonban jelenleg a divatos New Age (Új korszak) vallási szinkretizmus – mindenféle hitet, vallást előszeretettel összemosó korszakát éljük, különösen fontos hangsúlyozni, hogy az Isten országa azokban kezdődik csak el, akik az egyedüli Megváltó Jézus Krisztusban hisznek! Ezért csak azok érezhetik és tapasztalhatják meg, akik Krisztusban kezdenek el hinni.

Az ilyen emberekre viszont ma és régen is egyforma jellemvonások érvényesek.

1. Megtalálták az igazságot, amelyet filozófusok, költők, művészek, tudósok oly régóta keresnek, s amelyről sokan egy élet után felteszik a kérdést: vajon megtalálható-e egyáltalán? A Krisztusban hívő ember számára az igazság nem relatív többé, hanem nagyon is megtapasztalható valóság, mert az Isten ereje beárad az életükbe és képessé teszi őket olyan igazságok meglátására és elfogadására, amelyeket csak a hit előszobájába lépve lehet felfogni.

2. Elteltek olyan békességgel, amely nem ebből a világból való, ezért ezt a fajta békességet a világ nem is tudja megadni. Jézus maga mondja, hogy „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek. Nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14,27) Ez a béke nem a világhoz való alkalmazkodás eredménye. Krisztus sohasem szerzett békét a gonosszal való kiegyezés által. A tanítványaira hagyományozott béke inkább belső, mint külső béke, ami az eljövendő harcokban, küzdelmekben is megmarad számukra.

3. Legvégül pedig nagy hálát kezdenek érezni a szívükben a Szabadító Jézus iránt, aki a Szentlelkének erejével mindezeket elvégezte bennük. Elvehetetlen öröm lesz a szívükben és ez akkor is megmarad, ha éppen valami miatt éppen szomorkodnak. E két dolog csak látszólag mond ellent egymásnak. Lehet, hogy pillanatnyilag éppen olyan hatás ér, ami miatt szomorkodom, de a szívem továbbra is hálás és örömmel van tele. Az egyik pillanatnyi, a másik tartós. Például a szerelmes kamasz akkor is szerelmes, ha éppen eltöri a lábát egy focimeccsen. Attól még a szerelem a domináns érzés a szívében és az mozgatja a gondolatait, tetteit, nem a testi fájdalom.

Az Egyház küldetése, hogy általa sokan megtapasztaljanak valamit az Isten országának mennyei „többletéből”, amit csak az Úrral való közösség adhat az embernek. Leslie Newbigin írja, hogy „az első keresztyének életében az evangélium hirdetése a biblia beszámolója alapján nem úgy történt, hogy a hívők az emberek korszerű életkérdéseire válaszolva becsempészték az életükbe az evangéliumot, hanem pont fordítva: látszott rajtuk az Isten országának új valósága.” Birtokában voltak az elvehetetlen igazságnak, békeségnek és örömnek. Az izgatott sokakat a pogányok közül, hogy mitől tudnak ezek a keresztyének nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, békésebbek lenni akár nagyon nyomorúságos vagy tragikus élethelyzetekben is. Ezt firtatták, ezt akarták tudni, s erre a válasz az volt, hogy: Krisztus evangéliuma, jó híre által! Krisztus által Isten eljövendő országa kezdett megjelenni közöttük a földön. Mi, keresztyének ma is úgy gondoljuk, hogy a világ kérdései sok esetben nem az életre vezető kérdések. Meg kell tanulnunk helyes kérdéseket feltenni.

Mindezeken felül pedig fontos megvizsgálnunk, hogy mint egyház, olyanok vagyunk-e, akiken látják az emberek Isten országának erejét, és erre rákérdezve szólhatunk az Igéről; vagy pedig pótcselekvésként egy csomó emberi módszerrel ügyeskedünk?! Kellenek a módszerek, de nem Isten jelenlétének pótlékaként.

Jöjjön hát el az evangelizációra mindenki, akit érdekel, hogy mi az igazság és milyen az igazi békesség és öröm.

                                                                                                    Vámos Béla

A tárhely támogatója a Webonic.hu