Visszatekintés a 2008-as év Firesz Dunamenti Terület ifjúsági alkalmaira:

Röviden a tények a 2008-as év alkalmairól: két „sportnap” (Komárom, Alistál), három tematikus „csendesnap” (Megyercs, Perbete, Nagymegyer), két kirándulás (a komáromi monostori erődben megszervezett REND alkalmán és Pozsony és Vöröskő vára), egy téli közös hétvége és egy konfirmandus hétvége (Alistál), és egy nyári többnapos országos tábor (Kovácspatak). A tényeken túl pedig: sok személyes élmény, izgalom az alkalmak előtt, fáradság azok után, de öröm és hála azok alatt.

Előkészületek, alkalom, utóhangok – e-mail körlevelek, sms-ek, digitális fotóalbumok. És ez mind szinte havi rendszerességgel. Hogy ez sok, vagy kevés, elegendő-e a látogatottság, az egy statisztikai hivatal dolga lenne. A mi dolgunk az, hogy hirdessük és éljük is meg Isten evangéliumát azokkal együtt, akik felé szolgálunk. Jómagam is erről tehetek bizonyságtételt: nem mindig könnyű megszervezni, „összehozni” minden részletet – hogy ne mindig ugyanazon a helyen, ne mindig ugyanarról, lehetőleg időben meghirdetve, minél színesebben. De a szolgálat közben erősödöm meg, „töltődöm fel”. Természetesen a háttérmunka odaadó munkatársakkal, és gyülekezeteinkkel egyetemben zajlik. Ezért is került sor az év folyamán egy előadásra és egy kérdőív kitöltésére a térségünkben zajló ifjúsági munkáról a pozsonyi és a komáromi egyházmegye lelkészértekezletein. Hiszen e szolgálati terület mindnyájunk közös ügye, mely elől senki sem zárkózhat el, de senki sem közösítheti ki magának. De tanulni egymástól, tanácsokat adni egymásnak, és buzdítani egymást lehet és kell is! Az egyes alkalmakról már olvashattunk és bizonyára hallhattunk is maguktól a fiataloktól, ahol saját maguk kinyilvánították, hogy miért fontosak ezek a találkozók. És épp ezek a bizonyságtételek a leghitelesebbek. Örülhetünk és hálákat adhatunk, ha egy-egy fiatal megnyílik és megosztja legbelsőbb dolgait, mert ez azt jelenti, hogy ezt megelőzően már kitárta szívét Istennek. De lehet, hogy épp magunk előtt látunk egy kallódó fiatalt, akinek megnyilvánulásai egyáltalán nem arra engednek következtetni, hogy Ő Istennel, emberrel, vagy önmagával békességben élne. Bizony van, ami megkötözze a fiatalokat: az elbutító kábítószerek, a vadító számítógépes játékok, az érzelmeket megsemmisítő horror vagy pornófilmek! Mindezek az ördög reális eszközei, hogy elrabolja fiataljainkat! Mennyi reményt is fűzhetünk egy ilyen fiatalhoz? Vagy hogyan is tudnánk őt megváltoztatni? Hiszen a templomi alkalmainkon aligha van esélyünk erre. Egyértelmű választ, vagy receptet nem tudok, de azt tudom, hogy az Úrnak bizonyára van rá hatalma, hiszen már sokakat megszabadított és magához ragadott. Bár az alkalmaink emberi szemmel nézve semmi különöset nem produkálnak, hiszen ha csak a szervezeti részét vennénk szemügyre, a hibákat nem kellene nagyítóval keresni. Az Úr mégis kegyelmébe fogadja az egybegyűlteket, és kijelenti Magát az írott, az énekelt, és a megtapasztalt Igén keresztül.

Végezetül újra néhány tény: ha Isten éltet minket, a 2009-es évben minden hónap utolsó szombatján Ifjúsági alkalomra kerül sor. Veled vagy Nélküled!? (st)