Szeretettel hívjuk

Visky András

Júlia

című monodrámájának színházi felolvasóestjére

rendező Dér András

előadja Dér Denisa

Az előadás ingyenes, perselyadományt elfogadunk.

Az erdélyi származású, egyetemi tanárként, irodalomtudósként működő Visky András több nyelvre lefordított, a világ több pontján sikerrel játszott Júlia c. monodrámájában önéletrajzi események elevenednek meg. Az író lelkész édesapját munkaszolgálatra viszik, édesanyját (Júliát) és öt magát, testvéreivel együtt a Duna-deltához kitelepítik. Amikor Júlia szíve a megpróbáltatások alatt összeroppan, a klinikai halál állapotában sajátos logikai rendszerben meséli, éli újra történeteit. A múltbéli emlékezés meghitt és türelmet, hitet próbáló jelenetei keverednek a tábor rideg, könyörtelen hétköznapjaival. Égi és földi urával folytatott párbeszédei hitről, bizalomról, szeretetről tanúskodnak. Júlia naiv hitet és intellektuális iróniát egyszerre felmutató történetmesélése különös lebegő költészetet ad a drámának. A megpróbáltatásokon átragyogó, gyönyörködtető életigenlés és szeretet marad bennünk.

Dér Denisa - mondhatni: korántsem véletlenül - a mosolyra talált rá. A hol átszellemült, hol gyerekpásztázó, hol értelembomlott, hol letörölhetetlenül életerős, hol megadó mosolyra. A mosoly ezer változatára. Egész teste, estélyi ruhás törékeny alakja mosollyá lényegül. Skarlát textíliával leborított asztalnál ülve olvas (inkább csak támasz a szövegkönyv a tudott sorokhoz), egyetlen mécsfény teatralizálja az ünnepi feketébe öltözött színésznő, az érett szépséget sugárzó Dér Denisa játékszituációját. Mintha saját feljegyzéseibe tekintene bele (vissza) az asszony, aki ugyanakkor utóidejű testében-lelkében hordja a száműzetés jelenét - amelyet viszont a hét gyermek ellenére is menyasszony-fiatalon él át, a férjéhez feltétel nélkül hűséges feleség heroikus tántoríthatatlanságával. Az anekdotikus (ironiko-tragikus) mozzanatokban is bővelkedő textust egy nő-Krisztus spiritualizálja, időnként égre emelt tekintetével, felsütött szemével az Atya válaszát keresve: teremtménye halálát vagy továbbélését fogadja-e el inkább a („meséi") hét gyermek és az ismeretlen sorsú apa megmentéséért hozott áldozatként? Dér Denisa mosolya - mely bele-beleveszhet a gyönyörű arc golgotái fájdalomárkaiba - alkat, mentalitás másfajta, reálisan kitartott hírnöke. Eleven profán szentkép, stíluskorszakhoz nem köthetően. Reneszánsz ecset vagy Bergman-kamera egyként megörökíthetné (egyik épp az állókép, másik épp a mozgókép előnyével). A felolvasó színházi Júlia általában azt is feledteti, hogy a Rómeó és Júlia nagy párhuzamai nem tökéletesen szervesek a darabban: ez a dramaturg Visky okos, esztétizáló rátétje az önéletrajziságtól talán így is elmozdítani kívánt monodrámán.

(Tarján Tamás: STIGMA Visky András: A különbözőség vidékén),

Szervező: Dunaszerdahelyi Református Egyházközség és a Kálvin Polgári Társulás