A Firesz Duna Menti Területi Egysége ifjúsági alkalmai 2009-ben

Visszatekintve az eltelt évre, úgy hiszem, nincs okom panaszra. A Nagymegyeren közel hatvan fiatallal töltött közös újévvárón kifejthettük a ránk köszönő 2009-es évhez fűződő reményeinket és elvárásainkat – reklamálni Áginál, Eszternél és Andrisnál lehet J. Tettük ezt imaközösségben, Igére figyelve – „megérte”. Januárban Felsőpatony adott helyet az év első ún. régió ifi bibliaórának, ahol Vámos Béla kellőképpen „bemerített” minket a „Valóság és képzelet” témájába. A hó végén Jókán gyűlt össze negyven hazai és húsz kóreai fiatal a forró, kényes és örökzöld témában elmélyedni: „Kapcsolatok, Barátság, Szerelem, Sex”. Zsófi és Sanyi elmondhatnák, vajon hiteles volt-e, ami ott elhangzott – Az Úr áldása kísérje házasságotokat! A fiúk mély bűnvallásai, és a lányok őszinte beszélgetései viszont semmi kételyt nem engednek a hétvége hitelességéhez! Február közepén Bősön a régió-ifisekkel Péter kardjával „hadakozott” Balázs teológus, felgerjesztve a „Harag” témáját. Remélem, senkinek sem ment le – azóta sem – a napja haraggal! Február utolsó szombatján Kulcsodon gyönyörű csillagos volt az ég – még napközben is, aminek Andrea és Balázs bizonyára elmondói lehetnek! Kedves Oláh Ica néni pedig rendkívül érdekesen összefüggésbe hozta az Úr Isten által csodálatosan teremtett csillagos égboltot az egykori Molnár Mária misszionáriusunk Pápua szigetein eltöltött szolgálatával. Bár a kórust nem a csillagok vezényelték el a következő hétvégére Kulcsodra, de mi is az egyik kedves énekünkben bizonyságot tettünk Teremtőnkről: „Oly mérhetetlen, mint az egész mindenség…” Március közepén a munkatársakkal visszalátogattunk Nagymegyerre, hogy tisztázzuk, melyik alkalmon, ki végzi a „piszkos munkát”, a láthatatlan szolgálatot, és ki ír majd beszámolókat... A hó végén a búcsi találkozón a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet evangelizációs csoportja szolgált. Márió valóban megtanult valamit ott a messzi Amerikában! Úgy látszik, a fiatalok nem tudnak egymás nélkül lenni, ezért máris a következő hétvégén, április elején, Alistálon az imasátras szolgálócsoport kezdte meg készülődését a nyári nagy kihívásra. Talán akkor még senki sem hitte igazán, hogy amit Magyarné Balogh Erzsébet, a Magyarországi Református Missziói Központ igazgatónője elméletben tanít, az meg is valósulhat, sőt, annál sokkal több… Vasárnap alig ért véget ebéddel az alkalom, a csapat jó néhány tagja átutazott Bősre, a regionális bibliaórák „székhelyére”, hogy a húsvét előtti közösségben a megszentelhető ünnepről beszélgethessenek Fazekas Zsuzsanna komáromi gyülekezet lelkipásztornőjével. Április végén Nemesócsán jól esett lemozogni a húsvéti ünnepekben kötelezően elfogyasztott finomságokat. Akárhányszor hivatalosan berekesztettük a sportnapot, a tornateremben Gábor és Zoltán a fiatalok nyomásának engedve újra meg újra belekezdtek egy újabb „floorbal” játékba. Még jó, hogy rákövetkező hétvégén a kórus Nyitrán tartotta a próbáját, ahova Zoltánnak szólamvezetői „hivatalából” is ott volt a helye. Neki viszont Nyitra nem csak kóruspróba hétvégének helyszíne lett, hanem az Úr által előkészített több hetes próba. Még jó, hogy a kórusunk komolyan veszi a közbenjáró imádság lehetőségét. Április közepén két egymás után jövő hétvége Alistálon a konfirmandusok számára volt lefoglalva – kár, hogy ezt csak néhány gyülekezetnek a lelkipásztora vette igénybe. A májusi régió ifinek nem is lehetett volna más témája, mint a szerelem, de most az egyszer inkább annak következményeiről egy tudományos megközelítésre kérte fel Ildikó a németül beszélő Bernhardt Kaiser professzor urat. Ha már előző héten befűtötték az alistáli gyülekezeti házat, az idősebb fiatalok – amíg a kórus Debrecenbe utazott a május 22-i találkozóra – máris kihasználták a legközelebbi hétvégét, mondván: sáfárkodjunk jól a vagyonunkkal! Andrej és Gabika is biztos meggyőződtek róla, hogy túl lehet élni magyar fiatalokkal egy közös hétvégét. Mivel még maradt egy szabad szombat májusban, azt Somorján töltöttük, ahol Pityu óvott minket a saját bőrén megtapasztalt okkultizmus és más, napjainkban is közkedveltségnek örvendő tévtanításoknak veszélyeitől. Júniusban Kulcsodon használtuk ki a kellemes időt régió ifire, visszatérve a harag lángjának témájára, de inkább meggyújtottuk a béke lángját, és sütöttünk, grilleztünk egy jót. A nyárhoz közeledve egy kemény felkészülési hétvégére jött össze az imasátras csapat, tudatosítva, hogy a Csillagpontra közel kétezren jelentkeztek, és ezért az imasátrat jóval nagyobbra kell tervezni. Most már nemhogy nem hittük az elméletet, de gyakorlatban is el kezdtünk egy kicsit kételkedni… Az Úr tudja, hogy mennyire szeretek dicsekedni, talán ezért is lefújta a hó végére tervezett túrát, hogy tudatosítsuk, semmit sem tehetünk nélküle! Persze ezt nem vettük igazán komolyan, és ezért a nyári tinitábor is elmaradt, amin már többen is megrökönyödtünk. A várt hatvan fiatal helyett csak kilenc jelentkezett be, az sem biztosra! Még jó, hogy az Úr nem a mi gondolatainkat valósítja meg, és csüggedésünket pótolva Csillagponton megengedte megélni, milyen az Ő szeretete, és milyen az Ő közelsége, hogy mivé tud tenni egy vaskonstrukciós, ponyvás rideg sátrat: Imasátorrá… ! A kórust pedig az Úr átminősítette vándorkórussá, mert a nyári táborát a csodálatos Alacsony Tátra hegyei között tölthette. Még jó, hogy Sztracenán senki sem veszett el igazán, bár egy órába beletelt, amíg Ági és Abigél megtalálta az elveszett „csordát”. Az új iskolaévben Csilizradványon újra szerettük volna megélni az imasátras csodát, ezért egy valódi „csendesnapra” hívogattuk a fiatalokat. Októberben a fiatal szolgatársakkal kiértékeltük a nyarat, tisztáztuk az év maradék alkalmait, és Julcsi gyorsírási tudását tettük próbára elkezdve tervezgetni a következő évet. A regionális bibliaórások ezennel Lakszakállason találkoztak, belemerülve a nagy teológiai témába: Milyen a mi Istenünk? , amit Varga László, a helyi lelkipásztor vezetett. A hó végén már nagyon alázatosak lettünk, és sejtettük, hogy a betervezett túra valóban nem a mi kezünkben van, így inkább beterveztünk egy alternatívát az esős időre: filmklub. Ugyanezen a borús napon a DMTE megtartotta az éves közgyűlését, melyen a területi vezetőségi tisztújítását is lebonyolította. Az új vezetők: Júlia, Julcsi, Balázs, Béla, Tamás: majd egy másik cikkben bemutatkozunk. Novemberben a régió ifi Édes Árpádot kérdezte Alistálon az egyházról, és a benne élőkről. November végén Marcelháza adott helyet a fiataloknak, melyen a magyarországi WOL Élet Szava Bibliaiskolának vezetői és diákjai szolgáltak énekekkel, bizonyságtétellel, pantomimmal, tanítva a helyes Bibliaolvasásról. Az év utolsó hónapjában Nagymegyeren a régió ifinek Szabó Annamária, a Református Diakóniai Központ igazgatónője beszélgetett a szeretetszolgálat elméletéről és gyakorlatáról.
Szívünk hálás, lelkünk megtelt… hiszen ezeken túl is minden vasárnap este – helytől függetlenül – imaközösséget tarthattunk, buzdítva egymást, hogy különböző dolgokért imádkozzunk, havonta pedig 24 órás imaláncot tartottunk. Csak egy konkrét imakérést szeretnék megemlíteni: Hajnalkát, fiatal lelki barátunkat, akivel több éven át találkozhattunk alkalmainkon, és együtt növekedhettünk hitben, az Úr e nyár végén magához szólította. Imádkoztunk gyógyulásáért, családjáért. Vajon kedves volt-e mindez az Úr előtt? Hiszem, hogy kedves! Köszönet a munkatársaknak és a fogadó gyülekezeteknek! Előttünk még rejtve, de az Úr tudja, megengedi-e, hogy közösen zárjuk ezt az élményekben gazdag évet, és mit készített az elkövetkezőre. Terveink vannak… Tarts velünk!
"Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!" (Zsolt 95,1)
Süll Tamás, a Firesz Duna Menti Telületi Egysége elnöke

Plakát, dokumentum: 

Szórólap