A Felsőpatonyi Református Egyházközség szeretettel hív és vár minden érdeklődőt a soron következő evangelizációra, melyre 2011. március 24-27. között, esténként 18.30 órai kezdettel kerül sor a gyülekezet templomában. Egyedül a vasárnapi alkalom kezdődik 9.00 órától. A szolgálatokat nt. Barthos Gergely aszódi és hévízgyörki református lelkipásztor tartja a Jel 3,14-22 alapján az alábbi beosztás szerint:

1. "Tudok cselekedeteidről!"
2. Az önigazultság ítélete
3. Gyógyulás, felöltözés és meggazdagodás Krisztusban
4. "Engedj be!"

Ø  A 18.00 órától kezdődő imaközösségbe azokat a hívő testvéreinket várjuk, akik fontosnak tartják, hogy az alkalom előtt velünk együtt könyörögjenek ébredésért, az Isten Szentlelkének kitöltetéséért.

Ø  Az evangelizációs istentiszteletek alatt gyermekfelügyeletet biztosítunk a lelkészi hivatalban!

Gyülekezetünkben az evangelizációs alkalmakat nem a keresztyén élet „ízfokozójának”, még csak nem is hitmélyítésnek, hanem életmentésnek szánjuk. Jézus soha senki hitét nem akarta elmélyíteni vagy fokozni, ellenben a helyes irányba terelte és döntésre hívta a már régóta hívőket is, ha önmaguk szerint voltak hívők, ha nem benne hittek, és megtérésre hívta a pogányokat is. Nikodémusnak, a zsidók egyik vallási vezetőjnek, az Isten törvényét ismerő tanítónak egyenesen ezt mondja: “Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek (az Isten Szentlelke által – teszi hozzá Jézus)… hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne” (Jn 3,7;15b). Szeretnénk, ha egyre többen ismernék a Bibliát, járnának el a gyülekezet alkalmaira, egyre többen hinnének Istenben. Mindez fontos, mégis végzetesen kevés! Mert a Bibliában sehol sem olvassuk azt, hogy ez lenne a cél. Önmagában az áldott missziói alkalmak sem üdvözítenek. Az egyházban mindennek a célja a megtérés, megújulás, a Krisztus követése kell, hogy legyen.

Vannak, akik régóta vallásosak vagy annyira nagy hívők, hogy ezért nem tudnak megtérni, mert a hitük vagy a vallásos gyakorlatuk lett a bálványuk. Az ilyen emberek hisznek ugyan és lehet, hogy fejből fújják a Biblia történeteit vagy annak egyes igéit, de a szívükben még nem született meg a döntés Jézus Krisztus mellett. A vallásos cselekedetek folytonos cselekvése vagy a hívő életben használt szavak folytonos emlegetése olyan hamis biztonságot képez számukra, hogy nem is gondolnak arra, hogy hitük esetleg nem teljes. Ezért Jézus döntésre hív mindenkit, vallásost vagy pogányt egyaránt, aki még nem tudja elmondani Pál apostollal együtt, hogy: “Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem” (Gal 2,20).

A Jézussal való találkozás (amikor az ige hirdetésén keresztül róla tisztán és egyértelműen hallunk) döntésre hív. Ezt a döntést próbálják sokan akár a fentiekben említett módon, vallásos cselekedetekkel, akár világi módon, a világ szerint kínált eszközökkel, üdvösséget és boldogságot nem adó hamis értékekkel kipótolni. Jézus azonban nem elégszik meg a felszínnel, hanem mindig döntés elé állítja, provokálja (provoco = előhív, előidéz) az embereket. A benne lévő szentség, igazság és világosság nagyon irritálja ugyan a világot, a világ életmódja és értékei szerint gondolkodókat, de „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre...” (Jn 3,18a). Egy másik helyen ezt mondja: “Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8,12).

Vámos Béla, felsőpatonyi református lelkipásztor