Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!
Ezek pedig az Eszergályos István képei:
Mindenkinek el kellene mennie legalább egyszer egy ilyen jellegű táborba. Azután úgy is vissza fog vágyni, hiszen ha megnyitja szívét és elméjét, olyan jelenségeket tapasztalhat meg, amiket mindennapi gondjai mellett, hacsak valamilyen veszteség nem éri, nem élhet át. Így voltam ezzel én is.
Már rögtön az első napon - az Imasátorban – életemben először, éreztem, ahogy elárasztja bensőmet a Szentlélek, feltépve régi sebeimet, felszínre hozva el nem sírt könnyeimet. Akkor, azon a reggelen lerakhattam az Úr elé a három éve magammal hurcolt terhemet és hálát adhattam mindazokért, akik a nehéz időkben mellettem álltak.
Olyan előadásokat hallgathattam végig, amelyek közül mindegyikben megtaláltam
azt az üzenetet, amit az Úr személyesen nekem címzett. Jól esett ezeket a csoportos beszélgetéseken megosztani társaimmal.
Még sehol nem tapasztaltam ennyi szeretetet, gondoskodást, ilyen egyetértést, összefogást, önzetlen cselekedetet egy helyen. Röpködtek az angyalkák, helye volt az imának, áhítatoknak (három helyszínen három féle képpen), evangelizációnak, dicsőítéseknek, énekeknek, koncerteknek, játéknak, humornak (esti színdarabok).
Ez élő könyvek különösen tetszettek, mivel nekik köszönhetően sok olyan információt tudtam meg, amit önerőből sokkal tovább tartott volna megszereznem.
Ti tudtátok, hogy Balassi Bálint a Királylehotához közeli Hybében van eltemetve? Bevallom, én már nem (elég rég érettségiztem magyarból), de az is biztos, hogy az emléktábla megkoszorúzásának köszönhetően örökre megjegyzem.
És nem csak ezt, hanem a tábor minden pillanatát…
egy Táborlakó